4.fejezet ~Nem olyan~

Sziasztok...hát igen...majdnem egy kerek hónap telt el mióta megírtam a 3. részt. Inkább nem mondok semmit...eldönthetitek,hogy most utáltok vagy sem.....csak most itt ez az év végi hajtás meg minden....szóval arra gondoltam,hogy a rész után kérdeznék tőletek a sztorival kapcsolatban,és hát...gondolom válaszolnátok :D És ez sem biztos hogy egész rész lesz,de azért próbálkozom. Jó olvasást!

Mikor már éppen be akartam menni a fölöttem magasodó, hat emeletes tömbházba, Harry hirtelen maga felé fordított. Zöld szemeit mélyen az én szemembe fúrta,mintha belelátna a gondolataimba. Úgy éreztem,bele is lát. Hogy minden titkomat,fájdalmamat,boldogságomat megkapta. A gyerekkorom is egészen az övé volt. Mikor még egy családba tartoztam.
De lehet,hogy csak én képzelem az egészet,és igazából meg akar csókolni.
Ettől a gondolattól vezérelve fordítottam el a tekintetem Harry megmagyarázhatatlanul angyali arcáról. Ő pedig,erről tudomást sem véve,a két kezébe vette az arcom,óvatosan magához szorított,majd megcsókolt. Viszont mielőtt igazán beleélhettem volna magam a csókba-amit nem szerettem volna-Harry elhúzódott.
-Csak ízelítő-nyögött bele még éppen a csókba-ha többet szeretnél,engedj be.-nézett rám,miközben próbált elfojtani egy éppen kitörő kacér mosolyt.
-Nem kérek belőled.-majd beléptem a lépcsőházba.Harry utánam.
Még a fekete ruháiban is bevilágította az azóta eléggé lelakott,öreg,koszos tömbházat. Igen,igen szó szerint bevilágította. Mint egy lámpa,aki eldöntheti,hogy mikor kapcsolja fel magát. Bár az is lehet,hogy csak az én fejemben létezik ez a fény. Óvatosan hátrapillantottam az angyalra,aki csak pár lépésre volt tőlem. Elnevette magát.
- Ne fogd vissza magad-tette a vállamra a kezét,amit én azonnal leráztam.
- Nem jöhetsz be Harry..az anyámmal lakom.-tettem hozzá,halkan. Persze hazudtam. Egyedül vagyok.Anyu soha sincs itthon.
- Csak a szobádat szeretném megnézni-vigyorgott Harry.
- Nézd Harry..nem jöhetsz be..akkor sem.-kezdtem megtörni.Nem engedhetek neki.
- Kérlek! Kérlek!-könyörgött Harry,mint egy ötéves kislány az epres fagyiért.
Közben felértünk a lakásom elé. Egy kopott,barna,öreg ajtó volt,amit annak idején biztos nagy örömmel szereltek fel a tulajdonosok. Ez volt az egyetlen faajtó a házban,de pont annyira régi és kopott volt mint a többi.
- De még tanulnom is kell a..a holnapi Fizika dogára-szóltam megszeppenve. Kezdtem érezni hogy  nyer.
- Csak egy fél órát szeretnék nézelődni-mondta Harry-és segíthetek is. Fizikából jó vagyok.-megint az a kacér mosoly jelent meg a szája sarkán,majd lehajolt és megrázta a fürtjeit.
Ez volt a pont az I tetején. Az utolsó csepp a pohárban.Nem bírtam tovább. Azzal Harryre vetettem magam.
- Uhh..-válaszolta a reakciómra,és vigyorgott,mint az a kislány,aki végre megszerezte az epres fagyiját.
Felemelt a földről-el sem tudom képzelni,hogy bírt el-én pedig a csípője köré kulcsoltam a lábaim.Egészen rövid ideig egymásra néztünk,aztán már egészen nem láttunk semmit.  A szánk egészen elfoglalt lett hirtelen,és-mivel már nem bírtam türtőztetni magam-egyre jobban csókoltam. Harryn látszott,hogy élvezi,és olykor- olykor bele is nyögött a csókunkba. Nem mintha én nem tettem volna. Mikor már jó néhány perce ezt csináltuk,mikor eszembe jutott,hogy egy lépcsőházban vagyunk,olyan öreg nénik és bácsik között, akik minden nap pont egy ilyen jelenetre vágynak,hogy aztán továbbadhassák őket.
- Fi...figyelj-próbáltam megszólalni,de Harry ajkaival az enyémen elég nehéz volt.Mikor már abbahagyta,újra próbálkoztam.
- Be..be kéne menni-mondtam szinte suttogva,és a fejemmel a szomszéd néni,az ajtóból kikukucskáló fejére intettem.
- Okés -súgta vissza,közömbösséget tettetve,de mélyebbre láttam ennél. Láttam a szemében a leküzdhetetlen vágyat.

(Mára ennyi volt....szerintem csütörtökön tudom hozni a folytatást. Ja és szurkoljatok,mert csütörtökön két TZ-t is írok!!! Kösziii :))) )

A kérdés:

Szerintetek Harry és Liz tovább mennek a csóknál??