*dreamer
Éppen franciára igyekeztem,mikor az osztályterem előtt Harrybe futottam. A megmentőmbe. Nem értettem,hogy hogy képzelte,hogy a barátnőjének hívott,de az kétségtelen,hogyha nem mondja, Chris ott helyben,a suli fele előtt vagy megver,vagy megerőszakol. Nem lett volna elég kellemes. De most per pillanat csak magányra vágytam.
- Szia Szépség!-köszönt,és úgy látszik minden vonzerejét beletette.
-Helló-köszöntem közömbösen,majd beléptem az osztályterembe. Harry utánam. Kezét átvetette a fekete pulcsim fölött,és magához húzott. Hirtelen közelségétől nagyon megijedtem,és ellöktem.
Mikor megfordultam,rájöttem hogy az egész osztály végignézte a jelenetet nem kis döbbenettel.Én csak a fejemre erőltettem egy mosolyfélét,majd helyet foglaltam a tanári asztal előtt,egy egyszemélyes padban.Harry persze mellém ült.
Göndör haját megrázta,a kezével kifésülte,majd rám nézett. Éreztem tekintetét, ahogy hosszú,szőke hajamat bámulja,amit választófüggönyként söpörtem magunk közé. Éreztem azt is,hogy ha ilyen ütemben bámul tovább,akár lyukat is égethet a hajamba. Nem bírtam tovább,és egyenesen a két,gyönyörű szép,zöld szemébe néztem. Óriási hiba volt. Szinte láttam magam előtt,hogy hogy szedi fel ezzel a két szemmel,a tekintetével csajok ezreit.
Nem is tudom,hogy mióta bámulhattam Harryt,mikor belépett a megmentőm,a tanár.
Így muszáj volt elszakítanom a tekintetemet Harryétól. Szőke hajamat ismét a kettőnk közé fésültem . Kicsit nyomorultul éreztem magam,hogy burokba bújok. De nem akartam ismét hibákat elkövetni. Megint belemenni egy kapcsolatba,ami csak nekem jelent valamit.
Ekkor egy fehér cetli repült szinte az arcomba. Harry dobta.
Kissé izgatottan és boldogan nyitottam ki,de ahogy rájöttem hogy mit érzek,azonnal le is csitítottam magam. Nem tetszik neked. Te ezt nem akarod! Mondogattam magamnak. De igazából tudtam hogy tetszik Harry,sőt szeretem őt,és igenis ez az amire eddigi életemben vágytam. Viszont nem akartam a szívem után menni. Ez a játszma csak is az agyam és a szívem között zajlott. És tudatlanul ugyan,de még is a szívemet támogattam.
Kinyitottam a fehér papírcetlit,és pirulva olvastam,ami bele volt írva.
Nagyon csinos vagy ma. De nem akarod levenni a kis pulcsidat,hogy mélyebbre is lássak?
xx Harry
Bevallom,nagyon tetszett,amit írt,és nagyon meleg volt idebennt,de csak azért sem vettem le a pulcsimat.
Nem fogom levenni a pulcsimat Harry....akármennyire is szeretnéd.-írtam vissza,és anélkül,hogy ránéztem volna,odahajítottam a papírfecnit.
Buzgón jegyzeteltem a füzetembe, mikor fejbe vágott a Harry által írt üzenetem.
Kérlek! Csak vedd le....a többit majd elintézem én..xx Harry
Nem írtam vissza neki,csak levettem a pulcsimat. Arra sem emlékszem,hogy mit vettem fel alá,de nem érdekelt. Most csak Harry és én voltam. Meg persze a pulcsim,ami már nem volt rajtam. Csak akkor vettem észre,hogy mit viselek valójában,amikor Harry elkezdett kacér pillantásokkal lövellni engem. Lenéztem. Az a blúz volt rajtam,amit Silvia nénikémtől kaptam,szülinapomra. Egy mélyen kivágott csipkés szélű,barack színű blúz. Francba Lizz!!! Miért kellett ezt pont ma fölvenned?
Harry még mindig nézett. Pontosabban nem is engem,hanem a blúzt.Aztán megdobott a cetlivel.
Nagyon csini . Örülök hogy levetted.
Köszönöm. -írtam viszza.
Ekkor kicsöngettek. A franciatanár még lediktálta a házit,amit le is írtam. Felálltam és kisiettem a teremből.
Már éppen kiléptem volna az épületből,mikor Harry elém lépett.
-Hazakísérhetlek?-kérdezte mosolyogva.
-Nem köszi. Hazatalálok egyedül is.-válaszoltam,majd kiléptem az ajtón a márciusi napsütésbe. Harry átvetette a kezét a vállamon és megszólalt.
- Nem hagyhatom hogy egy ilyen csinos lány egy ennyire kivágott blúzban csak úgy egyedül sétálgasson.-nevetett kacéran. Ettől pedig úgy elpirultam,hogy muszáj volt a hajam mögé rejtőznöm ismét.
-Komolyan gondoltam amit mondtam. Nagyon tetszel nekem Lizzie Davis. Teljesen megbűvölsz.-mondta halálos komolysággal.
Ekkor rájöttem. Ő volt az angyal az álmomban. Ő a megmentőm.
Ő az aki segíteni fog nekem.
